Társkereső közösségi oldal
Teltlanyok.Hu Blogger
A blog jelenleg fejlesztés alatt áll,ezért nem érhetö el az összes opció.
A fejlesztéssel sietünk ahogy tudunk,addig kitartás:)
[Legújabb Blogok] [Véletlenszerü] [Összes Blog]
Boncasztalon Terminátor: Megváltás (Terminator Sa - Agos Bejegyzése
Boncasztalon Terminátor: Megváltás (Terminator Sa
2009-06-06 07:53:20
Fecseg a felszín és hallgat a mély...
Bekövetkezett az, amire oly régóta vártunk. Eljött a világvége, legalábbis Skynet szája íze szerint értelmezve. Mocsok és halál mindenütt. Az ember nevezetû állat kipusztulásra ítélve. Az égen és a földön robotmasinák száguldoznak és ontják a halált. Romos épületek jobbról, atomvillanás balról, de néha még az esõ is esik. Ilyen lesz a bolygónk és jövõnk McG mester tudományos meglátása alapján, nagyjából 2018-ban. Mégis idõnként olyan érzésem támadt, hogy filmet tévesztettem...
A John Connor család és a Terminátor brigantik kedves duhajkodása immáron a negyedik fejezetéhez érkezett. Ezúttal a közeli jövõben, idõugrások, gyermekét anyatigrisként védelmezõ Sarah Connor és legnagyobb bánatomra, a mozgatórugó Arnold Schwarzenegger nélkül. Jó, jó. Belátom, ezen utolsó állításom nem igazán fedi a valóságot, de abban talán egyetértünk, hogy a huszonpáréves Svarci pár perces elõrángatása és számítógépes összehányása valahol már a közröhej határát súrolja. Hogy aztán fanyalgók is kussoljanak, megkapjuk pótlékként napjaink ünnepelt denevérét, aztán egy identitás tudatban és némi zavarban szenvedõ se nem ember, se nem gép féle cyborgot, akinek még az az öröm is megadatik, hogy kétszer halhat meg, és embereket gyûlölõ gyilkoló gépeket minden mennyiségben. A robotok dühtõl vörösen izzó, és a dögledezésben kihunyó szempárja már védjegyük lett, csakúgy, mint Christian Bale rezzenéstelen tekintete. Pedig idõnként pisloghatna is a szentem, hiszen a gépi felhozatal nem semmi. Felderítõ kütyük, repülõ erõdök, motoros biz-baszok, és felhõkarcoló nagyságú pusztítók, begyûjtõk. Még az is lehet, hogy távoli rokonai lehetnek valamelyik Transformersnek, de bizony az országúti kergetõzések hatására a Mad Max is beugrott régi szép filmes emlékként.
A kósza nosztalgiákon túljutva, a Terminátor: Megváltás legnagyobb erénye vitathatatlanul a roppant erõs látványvilága. Na meg persze a fülrepesztõ hangzás is alkalmas arra, hogy lesöpörje parókánkat és mellényeljük a csipegetni valót. A legjobban itt látszik a projektbe betalicskázott kétszázmilliós költségvetés. Öröm nézni, hogy hova fejlõdött a számítógépes trükk arzenál az elmúlt évek során, még akkor is, ha néha bizony érezhetõk a technikai korlátok. De minden csili-vili, grandiózus díszletek tömege és hókuszpókusz kidobott pénz, ha nem kap el a jól ismert érzés. Az a Terminátor fíling, ami fõleg az elsõ két epizód során hatalmába kerítette az embert – gépet. Mert akármennyire felkapott és jó színész Christian Bale, uralhatja a vásznat Sam Worthington sármosan telihold ábrázata, kiakadhatok ezerrel a dögös pilótanõ tettén és lefárasztó magyarázatán, az egész világvégés-égés cirkusz elbújhat a fenébe. Egy napszemüveg, egy bõrjakó és az Asta La Vista Baby! búcsúzással felvértezett bengáli tekintet lemossa gépiesen laza mozdulattal a díszes kompániát. Mert számomra a Terminátor legenda egyenlõ Schwarzeneggerrel. Mert a rendezés olyan magasságokban kezdõdik, ahol James Cameron apó mászkál, és mert én még mindig azt gondolom egy filmrõl, hogy a puszta kirakatiságot illene megtölteni tartalommal is. Tegyünk hát rá kísérletet:Sztori
2018-ban az emberiségnek annyi. Skynet öntudatra ébredt, itt az Ítélet napja, ne spilázzuk, már ismeri mindenki rogyásig. Bla...bla...bla... Ugorjunk... John Connor még nem a fõgóré az ellenállásnál, de bontogatja szárnyait. Vakmerõ küldetésekben és rádiós okoskodásokban bizonyítja, igenis, marha fontos a fickó. Legújabb akciójukban a géplényeket szeretnék pitizésre, vagy önmegsemmisítésre szoktatni. Nagy is az egyetértése a katonai vezetéssel, akik egy tengeralattjáróban elmélkednek a világ dolgairól. De két apró dolog bezavar. Felbukkan Marcus Wright a fene tudja ki/micsoda. És a másik. Kyle Reese-t, a még tinédzser korú apucit begyûjtik a masinák. Connor mindezt nem tûrheti. Marcus segítségével eljut Skynet központjába, ahová betörni feladatként no problemo. Többit meg sejthetjük: a gépek megdádázva, a hõsök meg elhelikoptereznek a búsba. „Nincs végzet, csak ha bevégzed!” Íme, a slágergyanús mondat újból leporolva.Hát nem egy lehengerlõ tartalom ismertetõre sikeredett, elismerem. Csak azt nem értem, hol és kinek itt a megváltás? Talán szegény nézõnek, aki most alapjaiban összetörve, mert valószínûleg másra számított? Vagy McG rendezõnek, aki örülhet, hogy még nem rúgták páros lábbal p*csán? Sajnos hiába a háttérben Cameron segítsége. Az a faszi, akinek eddigi legismertebb rendezései a Charlie angyalai butítások voltak, hogyan is léphetett volna túl önmaga árnyékán? Hiába az egyébként pompás szereplõgárda, ha a szájukba idõnként tök bugyuta szövegeket adnak, logikai bukfencekkel vastagon hemzsegõ történettel. A látvány önmagában kevés. Azok, akik a két elsõ film fényében pompázó folytatásban reménykedtek, bizony most pofára estek. Amúgy rendesen. Mint én.
Ha lejjebb szállunk két lépcsõfokkal, akkor már más a helyzet. Korrekt akciók, bunyók, rémült tekintetek, golyózáporok, és robban itt bõszen minden. Be lehet élesíteni az elõre bekészített fegyvereinket: teli szájjal csámcsogni a popcornt, köpködni a szotyit az elõttünk ülõk hajába, és böfögni buborékosat a kólától a mellettünk ülõk fülébe. És persze harsányan röhögni, amikor kikívánkozik. Mert a Terminátor: Megváltás így vidáman elszuperál. Sima akcióként.
A legelsõ rész újszerûségével és Schwarzeneggerével hozta rám a döbbenetet. A második folytatás találmánya a higanyrobi és egyébként a franchise messze legjobb darabja. Cameron lett az Isten. Jött egy harmadik epizód is – épp még elmegy – de három a magyar igazság. S most itt a nehezen elhelyezhetõ bónusz. De rám hatott. Suttyomban elkezdtem drukkolni Skynetnek...
6/10
BEMUTATÓ ITT:
http://www.youtube.com/watch?v=pcg5t0mT8V4
2009-06-06 07:53:20
Fecseg a felszín és hallgat a mély...
Bekövetkezett az, amire oly régóta vártunk. Eljött a világvége, legalábbis Skynet szája íze szerint értelmezve. Mocsok és halál mindenütt. Az ember nevezetû állat kipusztulásra ítélve. Az égen és a földön robotmasinák száguldoznak és ontják a halált. Romos épületek jobbról, atomvillanás balról, de néha még az esõ is esik. Ilyen lesz a bolygónk és jövõnk McG mester tudományos meglátása alapján, nagyjából 2018-ban. Mégis idõnként olyan érzésem támadt, hogy filmet tévesztettem...
A John Connor család és a Terminátor brigantik kedves duhajkodása immáron a negyedik fejezetéhez érkezett. Ezúttal a közeli jövõben, idõugrások, gyermekét anyatigrisként védelmezõ Sarah Connor és legnagyobb bánatomra, a mozgatórugó Arnold Schwarzenegger nélkül. Jó, jó. Belátom, ezen utolsó állításom nem igazán fedi a valóságot, de abban talán egyetértünk, hogy a huszonpáréves Svarci pár perces elõrángatása és számítógépes összehányása valahol már a közröhej határát súrolja. Hogy aztán fanyalgók is kussoljanak, megkapjuk pótlékként napjaink ünnepelt denevérét, aztán egy identitás tudatban és némi zavarban szenvedõ se nem ember, se nem gép féle cyborgot, akinek még az az öröm is megadatik, hogy kétszer halhat meg, és embereket gyûlölõ gyilkoló gépeket minden mennyiségben. A robotok dühtõl vörösen izzó, és a dögledezésben kihunyó szempárja már védjegyük lett, csakúgy, mint Christian Bale rezzenéstelen tekintete. Pedig idõnként pisloghatna is a szentem, hiszen a gépi felhozatal nem semmi. Felderítõ kütyük, repülõ erõdök, motoros biz-baszok, és felhõkarcoló nagyságú pusztítók, begyûjtõk. Még az is lehet, hogy távoli rokonai lehetnek valamelyik Transformersnek, de bizony az országúti kergetõzések hatására a Mad Max is beugrott régi szép filmes emlékként.
A kósza nosztalgiákon túljutva, a Terminátor: Megváltás legnagyobb erénye vitathatatlanul a roppant erõs látványvilága. Na meg persze a fülrepesztõ hangzás is alkalmas arra, hogy lesöpörje parókánkat és mellényeljük a csipegetni valót. A legjobban itt látszik a projektbe betalicskázott kétszázmilliós költségvetés. Öröm nézni, hogy hova fejlõdött a számítógépes trükk arzenál az elmúlt évek során, még akkor is, ha néha bizony érezhetõk a technikai korlátok. De minden csili-vili, grandiózus díszletek tömege és hókuszpókusz kidobott pénz, ha nem kap el a jól ismert érzés. Az a Terminátor fíling, ami fõleg az elsõ két epizód során hatalmába kerítette az embert – gépet. Mert akármennyire felkapott és jó színész Christian Bale, uralhatja a vásznat Sam Worthington sármosan telihold ábrázata, kiakadhatok ezerrel a dögös pilótanõ tettén és lefárasztó magyarázatán, az egész világvégés-égés cirkusz elbújhat a fenébe. Egy napszemüveg, egy bõrjakó és az Asta La Vista Baby! búcsúzással felvértezett bengáli tekintet lemossa gépiesen laza mozdulattal a díszes kompániát. Mert számomra a Terminátor legenda egyenlõ Schwarzeneggerrel. Mert a rendezés olyan magasságokban kezdõdik, ahol James Cameron apó mászkál, és mert én még mindig azt gondolom egy filmrõl, hogy a puszta kirakatiságot illene megtölteni tartalommal is. Tegyünk hát rá kísérletet:Sztori
2018-ban az emberiségnek annyi. Skynet öntudatra ébredt, itt az Ítélet napja, ne spilázzuk, már ismeri mindenki rogyásig. Bla...bla...bla... Ugorjunk... John Connor még nem a fõgóré az ellenállásnál, de bontogatja szárnyait. Vakmerõ küldetésekben és rádiós okoskodásokban bizonyítja, igenis, marha fontos a fickó. Legújabb akciójukban a géplényeket szeretnék pitizésre, vagy önmegsemmisítésre szoktatni. Nagy is az egyetértése a katonai vezetéssel, akik egy tengeralattjáróban elmélkednek a világ dolgairól. De két apró dolog bezavar. Felbukkan Marcus Wright a fene tudja ki/micsoda. És a másik. Kyle Reese-t, a még tinédzser korú apucit begyûjtik a masinák. Connor mindezt nem tûrheti. Marcus segítségével eljut Skynet központjába, ahová betörni feladatként no problemo. Többit meg sejthetjük: a gépek megdádázva, a hõsök meg elhelikoptereznek a búsba. „Nincs végzet, csak ha bevégzed!” Íme, a slágergyanús mondat újból leporolva.Hát nem egy lehengerlõ tartalom ismertetõre sikeredett, elismerem. Csak azt nem értem, hol és kinek itt a megváltás? Talán szegény nézõnek, aki most alapjaiban összetörve, mert valószínûleg másra számított? Vagy McG rendezõnek, aki örülhet, hogy még nem rúgták páros lábbal p*csán? Sajnos hiába a háttérben Cameron segítsége. Az a faszi, akinek eddigi legismertebb rendezései a Charlie angyalai butítások voltak, hogyan is léphetett volna túl önmaga árnyékán? Hiába az egyébként pompás szereplõgárda, ha a szájukba idõnként tök bugyuta szövegeket adnak, logikai bukfencekkel vastagon hemzsegõ történettel. A látvány önmagában kevés. Azok, akik a két elsõ film fényében pompázó folytatásban reménykedtek, bizony most pofára estek. Amúgy rendesen. Mint én.
Ha lejjebb szállunk két lépcsõfokkal, akkor már más a helyzet. Korrekt akciók, bunyók, rémült tekintetek, golyózáporok, és robban itt bõszen minden. Be lehet élesíteni az elõre bekészített fegyvereinket: teli szájjal csámcsogni a popcornt, köpködni a szotyit az elõttünk ülõk hajába, és böfögni buborékosat a kólától a mellettünk ülõk fülébe. És persze harsányan röhögni, amikor kikívánkozik. Mert a Terminátor: Megváltás így vidáman elszuperál. Sima akcióként.
A legelsõ rész újszerûségével és Schwarzeneggerével hozta rám a döbbenetet. A második folytatás találmánya a higanyrobi és egyébként a franchise messze legjobb darabja. Cameron lett az Isten. Jött egy harmadik epizód is – épp még elmegy – de három a magyar igazság. S most itt a nehezen elhelyezhetõ bónusz. De rám hatott. Suttyomban elkezdtem drukkolni Skynetnek...
6/10
BEMUTATÓ ITT:
http://www.youtube.com/watch?v=pcg5t0mT8V4
