Vajh, miért érzem úgy, hogy vannak, akik felhõmagasnyi ego-juk (vagy ego-lyuk? :D) távlatából, felsõbbrendûen tekintenek le ránk, a pórnépre és elegantos, kétértelmû mondat-gesztusokkal próbálják belenyomni az orrunkat sekélyességünk piszkába? "Vagyok, mint minden ember, fenség! Északfok, titok, idegenség. Lidérces, messze fény... "