Teltlanyok.Hu Blogger

 

A blog jelenleg fejlesztés alatt áll,ezért nem érhetö el az összes opció.
A fejlesztéssel sietünk ahogy tudunk,addig kitartás:)

Menü:
[Legújabb Blogok]  [Véletlenszerü]  [Összes Blog]

Boncasztalon A The Killing Room - Agos Bejegyzése

 

Boncasztalon A The Killing Room
2009-09-20 19:19:39
Boncasztalon  A The Killing Room

Kezdjük azzal, túléltem. Nem fokozódott bennem az önfeláldozási hajlam, nem lettem hazám iránt elkötelezett öngyilkos merénylõ nebuló, és még vérrel sem kentem be a testem, jobban csússzon, ha elkapnának alapon. A szoba – mint ugye már a címbõl sejtjük – nagyon gyilkos. Persze mégsem a helyiség a fõ ludas, hanem az ott folyó kísérletek irányítói.
A sztori tehát szép magasan földobott labda: valamikor az ötvenes években a CIA titkos kutatásokat végzett. Valami agymosás és egyebek feladattal. Aztán a programot leállították, most meg kicsit feltuningolva, de pszt.! rendesen eltitkolva a külvilág szeme elõl, folytatják nagyon gyilkos célok érdekében. Keresnek jónéhány önkéntes és tökátlagos, mondanom sem kell, amerikai jelentkezõt, beetetik õket egy kis napidíj reményében, majd négyesével beb*asszák egy hidegen steril helyiségbe. Az asztalok és székek lecsavarozva – biztos, ami biztos alapon. A nagy tesó természetesen mindent lát és mindent irányít. Föltesznek kísérleti alanyainknak (majdnem nyuszikat írtam) egypár roppant fura kérdést, udvariasan sok szerencsét kívánnak, aztán az óra indul… A legrosszabb választ adót pedig nemes egyszerûséggel likvidálják. Durr! Majd jöhet a következõ kérdés, kezdõdhet a második dráma, stb.… stb.… Négy ember, négy fázis, de csak egy maradhat. Mint Hegylakóéknál szokás.
Nagyon sokat sejtetõ a móka. Telis tele olyan morálisan morbid kérdésekkel, mint az egyén tûréshatára, a hideg számítás és a halál közeli helyzetekben történõ viselkedés, az emberi konfliktusok, kapcsolatok tág probléma köre. A cél szentesíti az eszközt, az oda terelõ út módszerei megbocsájthatóak. Ez meg a dógokat irányító Dr. Phillips szájából bugyog fel minduntalan, igaz többnyire virágnyelven.A bajom nem a témával van, nem is az elõadással. Inkább azzal nem békültem ki, hogy az ígéretesnek tûnõ kezdés ellenére, mérsékelten adagolva az izgalom. A dráma ugyan fokozódik, csak éppen szûk másfél órába elosztva, s olyan kevés, mint Steven Seagal arcán az érzelmek száma. De a legfõbb, ami totálisan kiidegelt, ez a hülye suttogás féle. Úgy bugyognak egymásnak a szereplõk, mint a lassított hangfelvétel, vagy olyan ûrhajósok, akik fekete lyukakban dumerálnak. Vagy amikor begyûrõdik a magnószalag. Elõször azt hittem, a lejátszómban a galiba, vagy kódekek, meg mittudom én mi, de aztán leesett. Legfõképpen Peter Stormare mély brummogása hatott rám vadítólag. A harmadik mondatánál már alig bírtam ébren maradni. De az is elõfordulhat, a hiba bennem van: mi a fészkes fenéért érik rám mindig éjfélkor a filmnézési kényszer? Hát most elszóltam magam. Jonathan Liebesman filmje alatt picit elalukáltam…
Ennek ellenére a színészek nem rosszak. A többségük igazi bé kategóriás túlélõ, s ki is hoznak mindent a szobából, ami csak rajtuk múlik. Lelkiznek, pánikolnak, besz*rnak a helyzettõl és egymásnak ugranak. Épp úgy, ahogy kell. Hogy aztán az egész bazár kis híján totál unalomba fullad, azért ne õket hibáztassuk.Összegzés: Nem is húzom tovább. Kicsit csalódtam a filmben, picit horkoltam is alatta, még többet unatkoztam. Pozitív oldaláról megközelítve: van benne izgalom is elvétve, kiszámítható csavarok félóránként, okoskáknak kielégítésül sejtelmesen áltudományos halandzsa, technika szakduma, meg sok egyéb még. A kõmûveseknek egyenesen kötelezõ tanulmány. Szépen lerakva a járólapok és a csempék… Van, akiknek bejöhet és vágják, én kivágnám. Öt pontnál többet nem ér. S most jöhet a második fázis...

5/10
BEMUTATÓ ITT:

http://www.youtube.com/v/&hl=en&fs=1&VoqAszG5EYc