Boncasztalon A Burok

Teltlanyok.Hu Blogger

A blog jelenleg fejlesztés alatt áll,ezért nem érhetö el az összes opció.
A fejlesztéssel sietünk ahogy tudunk,addig kitartás:)

Menü:
[Legújabb Blogok] [Véletlenszerü] [Összes Blog]

Boncasztalon A Burok - Agos Bejegyzése

Boncasztalon A Burok
2013-04-07 00:56:24

blog.teltlanyok.com

Stephenie Meyer agyából kipattant az isteni szikra. A testrablók támadása és egyéb, az ember okos agyába beköltözõ parazitás filmeket, valamint az Alkonyat szerelemittas remekmûveit gyúrta össze egy regénybe. Szülésének eredményét a mindig pénzsóvár producerek nem bírták kikerülni, filmvászonra cibálták. Az eredmény kétséges, mi több, borzasztó. De megközelíthetjük másképp is a bûzölgõ kupacot: A burok annyira rossz, hogy már szinte jó.

Mielõtt tovább fokoznám a rettenetet, el kell árulnom, lelkes kutatómunkát végeztem az elmúlt tíz percben, a filmrõl alkotott, a Neten közkincsé tett véleményekrõl. Érdeklõdésem tárgya csupán annyi volt, vajon ez a trágya milyen mértékben hódította meg a nézõk szívét? Mit mondjak? Kissé lehidaltam, rádöbbentem, a hiba ezúttal (is) bennem lakozik. Éltetik rendesen a szörnyût, elvétve néhány csalódott hozzászólással. Az a gyanúm, ismét kisebbségben maradok, halvány reménysugarat a rohadtparadicsomon látott osztályzat ad, ahol a hivatásosok eléggé földbe döngölik.

Nos, ennyi károgás követõen, beismerem, akkor vezettek el a kút mellett szomjúsan, amikor reménykedtem, legalább egy kicsit sci-fi beütésû produkcióval tolják ki a szememet. Na meg az is furdalta bögyömet, képes-e az írónõ a vámpír-farkas-leányzó maszlagot követõen megújulni? Egy frászt.

Már a kezdõ képsorok is árasztják a rózsaszín ködöt: a Földön tombol a béke, nincs erõszak. Õszinteség, udvariasság, brrr…. Ha gejl növesztene, ülve nyalogatnánk a Holdat… Egyetlen szépséghibát a bódult idillben a magukat Lelkeknek nevezõ fénymaszatok jelentik, akik a franc se tudja honnan és miért jöttek, viszont megszállva az embereket, átveszik irányításukat, s arra késztetik õket, hogy hófehér öltönyben és perzsamacska kontaktlencsében virítsanak a sivatag kellõs közepén. Hiába, egy földönkívüli adjon magára, avagy ilyen a testrablók satnya inváziója. Közben a megmaradtak egy összkomfortos barlangban búzatermesztéssel múlatják az idõt… Bonyodalomként megkapjuk a Vándort, s mely idegent egy bágyatag kinézetû leányzóba ültetnek be, le se merem írni, miért. Az egy agyban lakozó két lélek jól elvan egymással: depi a négyzeten, egy komplett diliház is megirigyelhetné, amit mûvelnek. Na meg ott a szerelem és a Hajtó (Diane Kruger) nevezetû fehérszemély. Tejszínhabként iszonyat mennyiségû giccs és unalom. Lehetne keresgélni a nagy szavakat, a méltó jelzõket, ám nekem mindig csak egy jutott eszembe.

történetre máris többet vesztegettem a kelleténél. Azt nehezen tudom eldönteni, mennyire vették magukat komolyan a film készítõi. A képünkbe vágott dráma, a szerelem és áldozathozatal olyan töménységgel árad, ami simán kiüti az embert, mint a jóféle pálinka. Az elõzetes infók alapján mérget mertem venni, hogy az Alkonyathoz hasonlóan itt is megkapjuk a két fiú egy lány háromszöget. Izé… Vagyis négyszöget. Arra is felkészültem, a nyálrengetegben majd a szék alól mosnak föl. Ám arra már nem számítottam, hogy ennyire számûzik a filmbõl a mozgalmasságot. Gyakorlatilag érdemi akció nélkül szöszmötölik el a majd két órát. Semmitmondó, sõt, kiábrándítóan zagyva párbeszédeket adtak a színészek szájába. A sci-fi egy kitöltetlen jelzõ, egyáltalán, az egész filmbõl kiordít a tanácstalanság.

Ami azért is furcsa, mert Andrew Niccol rendezõ letett már ezt-azt az asztalra. Eddigi munkásságát olyan kiválóságok jelzik, mint a Gattaca, vagy a Fegyvernepper. Hát most alaposan mellényúlt, hová tette az eszét? Ötlettelenséget, a koncepció teljes hiányát érzem fércében. Finoman irányították, melyik sarokból csöpögjön a nyál?

Na persze. Lehet kerülgetni a dolgot, nyilván az Alkonyat filmek népes közönségére nyomultak rá, majd elviszik hátukon a költségvetést. (Negyen millió $$ + a marketing. Aprópénz.) Nem baj, kívánok nekik pompás szórakozást. Hisz ugyanazt kapják, csak más nevekkel. Mások kereshetnek apró társadalomkritikát a fásult képsorok mögött: felépített, s tökéletesnek hitt világunk ezer sebbõl vérzik. Lehet lázadni, menekülni, feláldozni magunkat nemes célokért, de mindhiába. Üldöznek, utolérnek, beszippantanak. Röviden: agymosás. Mindezek sajnos csak filmbe erõszakolt gondolatok. Az utolsó szalmaszál, hogy többnek lássuk a nagy semmit.

A burok értékelés: Én rohadtul untam a banánt. Tömény volt a világvégébe oltott romantikus köntös, kevés az érdemi esemény. Látványosnak sem mondhatnám, bár a sivatag totálképei lenyûgözõek, ám az egy állapot. A színészek úgy rosszak, ahogy, a rendezés a béka feneke alatt, szóval, régen hordtam le ennyire filmet, és ettõl nem vagyok boldog, higgyétek el. Ez egy iszonyat gyenge próbálkozás. Stephenie Meyer mondjon le!!!

Értékelés: 3/10